Nemrég a New York Times közölt cikket arról, milyen nehézségekkel küzd ma a Broadway. Befektetési szakemberként megdöbbentett, hogy
A PANDÉMIA ÓTA 46 ÚJ MUSICAL INDULT EL ÖSSZESEN TÖBB MINT 800 MILLIÓ DOLLÁRBÓL, ÉS MINDÖSSZE HÁROM BIZONYULT NYERESÉGESNEK.
Az elmúlt hetekben láttam a Vígszínházban a Great Gatsby musicalt is, ami megerősítette bennem a kérdést: vajon egy ismert cím és egy nagy produkciós apparátus ma még elég lehet-e a sikerhez a színpadon? Andrew Lloyd Webber – olyan darabok szerzője, mint Az operaház fantomja, a Macskák vagy az Evita – egy interjúban egyenesen úgy fogalmazott:
A Broadway többé már nem jó üzlet.
Ha a számokat nézzük, az állítás sajnos megalapozott: a jelenlegi üzleti modell nem tűnik fenntarthatónak. A pandémia után bemutatott darabok 90 százaléka elvitte a befektetők pénzét. A most futó MJ (Michael Jackson) musical például 10 millió dollár szövetségi támogatást kapott az újranyitás elősegítésére. Jól mutatja, hogy állami segítség nélkül a profitabilitás aligha tartható fenn.
Az átlagos jegyárak a pandémia előtti utolsó évadhoz képest mindössze 3,25 százalékkal emelkedtek, ma nagyjából 127 dollárért lehet jegyet váltani egy darabra. Eközben az elmúlt öt évben minden költségtétel elszállt. A színészek és zenészek bére jelentősen nőtt, de a díszlet, a világítás és a terembérlet ára is sokkal magasabb.
EGY ÉVTIZEDE MÉG EGY 25 FŐS MUSICAL KIHOZHATÓ VOLT 14 MILLIÓ DOLLÁRBÓL, MOSTANRA EGY HASONLÓ PRODUKCIÓ 25–30 MILLIÓ DOLLÁRTÓL INDUL.
Elméletben ez csak annyit jelentene, hogy hosszabb ideig kell futnia a darabnak, hogy megtérüljön, de a gyakorlatban a legtöbb produkció néhány hónap után lekerül a műsorról, így a befektetők pénze elvész.
Felmerül a kérdés: mi kell a sikerhez? A szakma legnagyobb nevei egyre hangosabban fejezik ki aggodalmukat az elszálló költségek és a sorra bukó darabok miatt, megoldást azonban eddig senki nem tudott mutatni. Abban talán egyetértés van, hogy – ahogy sok más iparágban – itt is kulcsfontosságú lesz a generációváltás, mind színész-, mind közönségoldalon.
A sikeres darabok vagy ismert Disney-produkciókat adaptálnak, vagy olyan sztárokat állítanak színpadra, mint például Denzel Washington vagy Jake Gyllenhaal az Othellóban. Üzleti oldalról a stáblista csökkentése is kézenfekvő megoldásnak tűnhet: kisebb apparátus, alacsonyabb futó költségek. Kérdés azonban, hogy ez hosszú távon nem veszélyezteti-e a közönségélményt, különösen a fiatalabb generációk körében, akik már más szórakoztatóipari formákhoz szoktak hozzá.
Az X és Y generációt még erősebben kötik a tradíciók és az értékrendek, így őket bevonzza a színház. A jövő közönségét azonban valószínűleg sokkal inkább a kifejezetten nekik szóló darabokkal lehet megszólítani – ennek jó példája Az oroszlánkirály töretlen sikere.
Rajongóként bízom benne, hogy a Broadway nem halott, csupán átmeneti gazdasági válságot él át. Lehet, optimista vagyok, de remélem, hogy akár állami támogatásokkal sikerül fenntartani ezt a műfajt, és még sok Broadway-darabot láthatok – akár hazai adaptációban, akár külföldi előadásban.