Az alábbi ábra x tengelyén az egy főre jutó elektromos-energiafelhasználás mennyisége látható kWh-ban mérve 2021-ben, az y tengelyen pedig ugyan ezen évre az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) Atlas módszerrel korrigálva, ami abban segít, hogy az országok közötti összehasonlításban csökkentse a devizák árfolyam ingadozásainak hatását.

Forrás: Világbank, IEA

Ami jól látszik a pontdiagramon, hogy egy igen erős pozitív korreláció figyelhető meg az áramfogyasztás és a GNI között, valamint hogy a bal felső kvadránsban gyakorlatilag nem figyelhetőek meg országok. Röviden: nincs alacsony áramfogyasztású gazdag ország. Ennek a fordítottja is igaz, miszerint szegény országot sem találunk, ahol a lakosság áramfelhasználása magas lenne. Ezek az állítások pedig minden kontinensen és időperiódusban igazak.

DE VAJON A NÖVEKVŐ BEVÉTELEK ÉS ÉLETSZÍNVONAL AZ, AMI NÖVELI A KERESLETET AZ ENERGIAIGÉNYESEBB SZOLGÁLTATÁSOK IRÁNT, VAGY EGY ORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE FÜGG ERŐSEN AZ ENERGIA ELÉRHETŐSÉGÉTŐL ÉS MEGBÍZHATÓSÁGÁTÓL, AMI VÉGÜL A LAKOSSÁG GAZDAGODÁSÁHOZ VEZET?

Valószínűleg mindkettő igaz. Míg az ok-okozati kapcsolat véleményem szerint logikailag mindkét irányban fennáll, az könnyen belátható, hogy az energia, mint minden gazdasági tevékenységhez szükséges input ára és minősége nagyban befolyásolja a gazdasági kibocsátást, hiánya pedig súlyos visszatartó erő. Így azok az országok, amelyek diverzifikált energiamixszel és/vagy nagyfokú energiafüggetlenséggel működnek, mint Dánia, Románia, Észtország vagy Görögország, talán már félsikert arathattak. Az alábbi táblázat az ECFR (European Council on Foreign Relations) Energiaszuverenitási Index rangsorolását mutatja, valamint a hatékonysággal és függetlenséggel kapcsolatos alkomponensek rangsorolását.